BIZTONSÁGÉRZET 

- ami tovaszáll, mint a színes léggömbök...

Mindannyian érezzük ennek az országnak a hanyatlását, az értékek elvesztését, az élhetetlen élet nyűgét, de vannak, akik úgy vélik, ezt valakiken meg kell torolni. Nem vagyok biztos benne, csak gyanítom; a félelem mellett ez az érzés lett a gyűlölet melegágya, amiben gyökeret tudott verni, meg tudott kapaszkodni a fajirtás eszméje...mintegy kárpótlásként.
Mint földbe vetett mag, teremnek a harcos táborok, nemzeti érzelmű ifjak, tömörülnek turulmadaras  mélymagyar szervezetekbe, leginkább félkatonai alakulatokba, mert annyira kellett már valami eszme, amit vakon követhetünk, mint földnek az eső. Jó dolog ez. Mert amíg katonásdit, vagy épp sámánosdit játszhatunk, addig nem kell arra gondolni, hogy milyen kis senkik vagyunk, és még az ígéret is ott lebeg: valakiken elégtételt vehetünk a nyomorult, elcseszett életünkért.
Csatlakoznak is szorgalmasan a gyűlölet eszméjéhez ifjaink, s manapság már harci kiképző táborokban élhetik meg be nem teljesült gyermekkori vágyálmaikat. Katonai hacukákban, ál(- vagy igazi)fegyverekkel háborúsdit játszani, hősnek lenni,  vidám és boldogító életérzés. Még fel sem kell nőni hozzá. Ezek mellett a kalandok mellett eltörpül az összes online stratégiai kijutós-lövöldözős akciójáték, a cargo bridge, space donkey, broswer és társaik elmehetnek a sunyiba. Az ígéret, hogy nemsokára kiirthatjuk a "világhatalomra törekvő" zsidókat, a hazánkon élősködő alsóbbrendű fajt; a cigányokat, az "elferdülteket", a menekült "hordákat", mindazokat, akik mások, és akik még nálunk is esélytelenebbek, védtelenek, ezért könnyű prédák... Ez azért... valljuk be, életcélnak sem utolsó. A jelszó: csak az árja maradhat! 

Izzik a gyűlölet tűzének parazsán a sorspecsét, de mi még nem hisszük, hogy a mi bőrünket süti majd sisteregve. 
Pedig csak a vak nem látja; valós a veszély, itt fenyeget, itt dörömböl a kapuban, és ez nem egy pöttyös lányregényből lép majd elő, de nem ám! A széljobberek félelmetes hordája, a gyűlölettől hörgő "hon- és fajvédők", akik szaporodnak-sokasodnak, és csak a rajtengedélyre várnak, - már a spájzban vannak.
A neonáci harcosok tömegével képezik ki a jövő generációját, nem akármilyen satnya eszmétől vezérelve, hanem irtani,  a "haza védelmének" zászlaja alatt. 
http://be-se.atw.hu/be-kk/index.html

Csak hömpölyög, zúdul rám a hírek folyama mindenfelől, látom, olvasom a habzó szájú irtani vágyók fröcsögéseit, tízesével törlöm a közösségi oldalon az ismerősöket, és feldereng a felismerés; milyen törékeny, sérülékeny is a biztonság érzete. 

Háborúk, gyilkolás, fegyverek, bombák, szétlőtt házak (nem, ez még nem itt, és nem a jobbikos-nemzettestvéres, dzsihádos-betyáros hadsereg,és nem is a Nemzeti Őrsereg, vagy a Magyar Nemzeti Arcvonal, - még nem!). 
Egy ideig még (most, ebben a pillanatban talán) nem  kell  félni attól, hogy egyszer csak a mi földünkön is fegyverropogás veri fel a csendet. Nem kell félnünk a haláltól. Nem kell félnünk attól, hogy egy csillagfényes nyáréjszakán fegyveres betyárok vagy nemzettestvérek verik az ajtót, és elveszíthetjük a szeretteinket, az otthonunkat, mindenünket, és menekülnünk kell - vagy meghalnunk. 

Mindeközben a közösségi oldalakon sok-tízezer a rajongó, támogató, sorban állnak az ifjak a megmérettetésre, mert csak válogatott izomkolosszusok ütik meg a mércét a fajirtás magasztos feladatához (bármilyen utópisztikusnak is tűnik; a szélsőségesek ehhez gyártanak elithadsereget). 
És ha megtörténne (mondom, ha megtörténne), kedves embertársaim, a segedelmetekkel, hogy például a jobbik megnyer egy választást, akkor amit tegnap még elképzelni sem tudtál, ami csak távoli hírekben, könyvekben, filmekben létezett a számodra, az holnap valósággá válhat. 

Ez, ami most van, borzalom. De az igazi pokol csak akkor fog elkezdődni.