BIZTONSÁGÉRZET 

- ami tovaszáll, mint a színes léggömbök az ég felé.

Mindannyian érezzük ennek az országnak a hanyatlását, az értékek elvesztését, az élhetetlen élet nyűgét. De vannak, akik úgy vélik (remélik),  megtorolhatják majd egyszer ezt valakiken. 
A félelem mellett ez az érzés lett a gyűlölet melegágya, amiben gyökeret tudott verni, meg tudott kapaszkodni a fajirtás eszméje, -mintegy kárpótlásként.
Mint földbe vetett mag, teremnek a harcos táborok, nemzeti érzelmű ifjak, tömörülnek turulmadaras  mélymagyar elithadseregekbe, félkatonai alakulatokba, mert annyira kellett már valami eszme, amit vakon követhetünk, mint földnek az eső. 
Jó dolog ez. Mert amíg katonásdit, vagy épp rózsasándorost játszhatunk, addig nem kell arra gondolni, hogy milyen  apró senkik vagyunk. Na meg az ígéret is ott lebeg egy vidám felhőcskében: valakiken elégtételt vehetünk egyszer ezért a nyomorult, elcseszett életünkért.
Csatlakoznak is szorgalmasan a gyűlölet eszméjéhez ifjaink, s manapság már harci kiképző táborokban élhetik meg a be nem teljesült gyermekkori vágyálmokat. Katonai hacukákban, ál(- vagy igazi !) fegyverekkel háborúsdit játszani, hősnek lenni,  vidám és boldogító életérzés. Fel sem kell nőni hozzá. Ezek mellett eltörpül az összes online stratégiai kijutós-lövöldözős akciójáték, a cargo bridge, space donkey, broswer és társaik elmehetnek a sunyiba. És éltet a remény;  kis szerencsével nemsokára kiirthatjuk a világhatalomra törekvő zsidókat, a hazánkon élősködő alsóbbrendű fajt; a cigányokat, az elferdülteket, a menekült hordákat, mindazokat, akik mások, és akik még nálunk is esélytelenebbek, védtelenek, ezért könnyű prédák... Ez azért... valljuk be, életcélnak sem utolsó. Mert csak az árja maradhat! 

Izzik a gyűlölet tűzének parazsán a sorspecsét, de mi még nem hisszük, hogy a mi bőrünket süti majd sisteregve. 
Pedig csak a vak nem látja; valós a veszély, itt fenyeget, itt dörömböl a kapuban, és ez nem egy pöttyös lányregényből lép majd elő. A széljobberek félelmetes hordája, a gyűlölettől hörgő "hon- és fajvédők", akik szaporodnak-sokasodnak, és csak a rajtengedélyre várnak, - már a spájzban vannak.
A neonáci harcosok tömegével képezik ki a jövő "nemzetmentő" generációját, nem akármilyen satnya eszmétől vezérelve, hanem irtani,  a "haza védelmének" zászlaja alatt. 
http://be-se.atw.hu/be-kk/index.html

Csak hömpölyög, zúdul rám a hírek/kommentek folyama mindenfelől, látom, olvasom a habzó szájú, gyilkolni vágyó fröcsögést, és feldereng; milyen törékeny, sérülékeny is a biztonság érzete.

Háborúk, gyilkolás, fegyverek, bombák, szétlőtt házak (nem, ez még nem itt, és nem a jobbikos-nemzettestvéres, dzsihádos-betyáros hadsereg, és nem is a Nemzeti Őrsereg, vagy a Magyar Nemzeti Arcvonal, - még nem!). 
Egy ideig még (most, ebben a pillanatban talán) nem  kell  félni attól, hogy egyszer csak a mi földünkön is fegyverropogás veri fel a csendet. Nem kell félnünk a haláltól, attól, hogy egy csillagfényes nyáréjszakán fegyveres betyárok vagy nemzettestvérek verik az ajtót, és elveszíthetjük a szeretteinket, az otthonunkat, mindenünket, és menekülnünk kell - vagy meghalnunk. 

És ha megtörténne (mondom, ha megtörténne), kedves embertársaim, mondjuk a segedelmetekkel megnyeri a jobbik a legközelebbi választásokat, akkor amit tegnap még elképzelni sem tudtál, ami csak távoli hírekben, könyvekben, filmekben létezett a számodra, az holnap valósággá válhat. 

Ez, ami most van, borzalom. De az igazi pokol csak akkor fog elkezdődni.