Elmentek

2016. január 17.

Hát elment a kisebbikem is. 
Mostantól már nem lehet csak úgy felugrani Pestre hozzá, hogy együtt töltsünk egy kis időt, és nem fog hazajönni ő sem... ki tudja, meddig. 
Alig egy éve volt, hogy ugyanígy követtem azt a ragadozó szárnyast, ami elvitte tőlem, bár az az út akkor csak pár hónapos helyzet-felmérő kirándulás volt. 
Persze, hallhatom majd a hangját (Skype, Viber, Messenger, WatsApp) láthatom videón, és küld képeket is, de nem ölelhetem magamhoz, nem érezhetem az illatát, nem simogathatom meg az arcát... nem érinthetem a kezét. (A nagyobbikét sem. Ő már ötödik éve Londonban.)

Jóval indulás előtt belinkelte nekem az oldalt, ahol online (élő) repülőgép követő radar mutatja a gépek valós helyzetét, minden mozzanatát, indulástól a célpontig.

Bő háromnegyed óra késéssel indult a gép, és mi már ugyanennyi ideje búcsúzkodtunk a telefon két oldalán. Aztán megnyílt a terminál kapuja, felsétált a lépcsőn, leült a helyére, felpakolta a cuccait a lehajtósba, és nemsokára hallottam a légikisasszonyt, ahogy harsogja a mikrofonba: "kérjük, a telefonjaikat kapcsolják repülő üzemmódba". 







- Szia, anya! Szia, kisfiam!  :'(

Épp felettünk van az a légi-folyosó, ahol látni, amikor fölénk ér a gépe. Sötét volt már, és jókor mentem ki a házból, akkor hagyta el Ajkát, és szállt tovább, délnyugati irányba. 
Görcsbe rándult a gyomrom, hisz olyan közelinek tűnt... Láttam, ahogy az innenső szárnyvégen szabályos időközönként felvillan a piros jelzőfény. Ott álltam, amíg el nem tűnt a látóteremből.

Szemeimet elöntötték a könnyek, és azt suttogtam: - Vigyázz magadra, kisfiam! Találd meg a boldogságodat! Szeretlek!

Visszaültem a monitor elé, és tovább követtem a - fiamat talán egy boldogabb élet felé repítő - légi vasszárnyast. Ebben az időpontban a radartérképen közel-távol nem volt másik repülőgép, tehát kizárásos alapon - a követhető idő- és egyéb koordináták alapján is - csak az övé lehetett a WZZ82 kódszámú gép. 

Láttam a pillanatot, amikor elhagyja nyomorult, élhetetlen, jövőtlen hazájának határát, és most, mikor e sorokat írom, épp Piacenza mellett repült el. Nagyjából 3 órás a légvonalban kb. 2700 km-es út, késő este száll majd le a gép -  Malagában. 

Harcedzett férfivá lettél ebben a nyomorult országban, fiam, sok-sok tanulsággal a múltadban. Bízom abban, hogy tudsz vigyázni magadra, és megtalálod, eléred a kitűzött célt, a megálmodott, emberhez méltó életet.

https://www.flightradar24.com/47.12,17.31/7