SZEGÉNY GAZDAGOK...
A csikókkal jött némi elemózsia is, de a téli takarmányt, abrakot még be kellett szerezni.
Amikor ezen is túl voltunk, már kimerült a C-hitelkeret is, s hamarosan már a Citi Bank gyilkos-kamatú részleteit törlesztgettük.
Ott álltunk több évre eladósodva, de még nem volt téli tüzelőnk. (Akkor még nem volt bevezetve a gázfűtés, erre már újabb – jelzálog-kölcsönt - vettünk fel. )
Nem okozott azonban problémát a részletek fizetése, hisz ezért hoztuk a döntést, Fecó „távollevős” munka-áldozatát, ezért "nyergelt át" belföldezősből nemzetközi kamionossá.
Attól kezdve, hogy meglettek a csikó-gyerekeink, folyamatosan arra törekedtünk, hogy mind jobb körülményeket teremtsünk nekik.
Így született meg a külső SZÉNÁZÓ a nyalósó-tartóval,
felette a TETŐ-vel, 
s ahogyan kezdtek „lónyi” méretet ölteni, láttuk, a takarmány tárolása is csak úgy oldódik meg igazán, ha építünk egy hatalmas FEDELEST annak is.
Úgy két év múlva Gábor-szomszédunk - (felfogadott segítőnk) csalános-liános-dzsumbujból kitisztított telkét is a ficánkolójukhoz, (legelőjükhöz) csatolhattuk, így már közel fél hektáron garázdálkodhattak. Ezzel egy időben Gábor-szomszédot "teljes-ellátátos főlovásszá" avanzsáltuk, ami hozzávetőlegesen kb. havi 60ezer jó magyar forint minuszt jelentett innentől a családi kasszának.
De volt segítség a nagyon nehéz munkákra, hisz én akkor már 48 éves voltam - és rokkant nyugdíjas.
KÉSZ LETT TEHÁT A LÓPARADICSOM.
Mindkettőnk élete fenekestől felfordult azzal, hogy Fecó „hétvégi férj” lett. Később már megszoktuk valamennyire, vagyis inkább beletörődtünk, nem szeretjük, de elfogadjuk ezt az életet. Többször leültünk azóta, megejteni a „nagy-nagy beszélgetést”... pakoltuk felváltva „élet-mérlegünk” serpenyőjét, s hol egyik, hol másik fele süllyedt, de mindig oda lyukadtunk ki, maradjon így, egyőnk sem bírna már nélkülük élni.
Vacak egy érzés, hogy talán soha nem érünk a törlesztések végére, s nincs félretett "biztonsági tartalék", vagy ha van is, egy lóbetegség esetén az bizony kevés lenne. Igaz, "megnyugtató" , hogy vannak még kimerítetlen (akár milliós) hitelkereteink arra az esetre, ha valami komolyabb baj érné bármelyik állatunkat.
HÁROM TAGÚ MÉNES
3 év után enyhén szólva is paradox lett a helyzet (ha jó kedvemben vagyok, még nevetni is tudok rajta), mert meg kellett mentenünk egy szörnyű állapotban levő öreg (vagyis csak 18 éves (ám állapotát tekintve aggkorú) angol telivért is. Így nézett ki az érkezése napján:
Ma már jól táplált, csillogó szőrű, fiatalos, szép lovacska, ficánkol, legelészik, fürdik a porban, vagy épp a szénázóból ropogtat,
Ma már alig lehet megkülönböztetni Angyi-lovunkét az ő kerek kufferjától (Nyanyi b.oldalon) :) :):
Mindhármuknak paradicsomi életet akartunk, és ezért megtettünk minden tőlünk telhetőt.
A legmagasabb kamatú kölcsönt már letörlesztettük. Helyette voltak újabbak, amik azóta szintén lejártak, s vannak - lesznek - még újabbak… Cifra nyomorúság? Relatív szegénység? Relatív gazdagság?
Ha ŐK nem lennének, gondtalan jóllétben élhetnénk. Sosem kéne az árcímkéket böngésznem, lehetne akár két új - vagy nagyon fiatal, üzembiztos – autónk, ebédelhetnénk hébe-hóba' étteremben, (hogy a hétvégék ritka, becses együttlét-órái ne konyházással teljenek), minden évben láthatnám a tengert, télen eljárhatnék uszodába, szoláriumba, manikűr-pedikűr, fodrász-kozmetikus, gyógymasszázs, drága arckrémek, stb.... Mondják is a fiaim - anya, minek nektek ez a három ló, elvisz minden pénzt, amit magatokra (vagy ránk) költhetnétek... :(
Nem értik, hogy ha nem lennének ŐK nekem, ugyan kevesebb lenne a munkám, több a pénzem, de itt ülhetnék frissen bongyorítva, szoli-barnán (és bambán... ), a kis finom, műkörmös ujjaimmal kopoghatnék az asztal lapján... és nagyon hiányozna valami. Lehet, nem is tudnám, mi az...Nem lenne a súlyos felelősség a vállunkon, s nem lenne ennyi gond, munka sem.
De nekünk velük teljes az életünk.
Mienk a lovaink jó illatú, finom, meleg, sima szőre, amit akkor simogatunk, amikor csak akarunk, az elégedett horkantás, a paták dobbanása, a széna roppanása, amit nyári éjjeleken a hálószobánkban is hallani. A nyakamban szuszogó bársonyos ló-orr, a felém forduló, figyelő fülek, szemek, a szabad, örömittas vágták látványa, a friss széna illata, a szalma aranyló csillogása...
Semmi kétség: - GAZDAGOK VAGYUNK!
